Fagzal blogja

Reggel telefoncsörgés ébreszt 9-kor. "Hi! Ingrid?" He? "What color is your car?" Mimimimi?? 5 másodpercel ébredés után erre magyarul sem tudok válaszolni... mindegy, legyen piros! "California plate?" Az. "You have left your key in the tank of your car. Maintenance has found it."
Szóval szépen bennehagytam a kulcsot a csomagtartó zárjában...
Lemegyünk, átvesszük. Az autó megnéz: minden a helyén (beleértve magát az autót is). Budapesten kulcs nélkül sem biztos, hogy így vészeli át az éjszakát egy autó... A szélvédőn cetli, szépen ráragasztva, hogy X.Y. vagyok, kulcs a portán, stb. Remek!
Iszunk egy KV-t, komótosan szedelődzködünk, mivel már tegnap kitaláltuk, hogy ha már drága a szoba, legalább maradjunk sokáig :) A check-out itt délben van, úgyhogy 11:30 körül lépünk csak le. A K-Martban veszünk V8-at meg vizet.A GPS-be beírjuk a Taco Bell-t - valami mexikói kajáldához jutunk, Taco Bell az sehol, viszont nagyon autentikus a hely, nagy darab "mama" ordítozik a konyha irányába (ettől eltekintve ugyanolyan "szabványkedves", mint mindenki más errefelé). Eszünk két beef buritto-t - ebben nem darált hús van, de azért jó - és irány Florence.

Kicsit más úton, de visszajutunk a tegnapi börtönhöz :) Innen észak, majd keletnek Miami (ez egy másik Miami) felé. Az út egyre szebb. Tipikus Arizónai történet: megy egy highway, egyszer csak előtte valami kisebb hegy féle, felkapaszkodunk a sziklák között, a másik oldalt "aaaaa" felkiálltás, nagy völgy, gyönyörű kilátás, stb. Szóval ez van itt is. Csakhogy egyre több a hegy... egyre szebb a vidék. Tankolunk.

Elérjük a Roosevelt tavat, megállunk egy "Visitor Center"-ben, ahol felesleges dolgokat veszünk szokás szerint. Tovább egyszer csak egy nagy híd, mögötte (vagy előtte, ahogy az ember nézi) a gát. Nem kicsi :), bár a Hoover emlékeim szerint nagyobb.


A gát túloldalán indul a par excellence Apache Trail: az Apache Junction 42 mile, a figyelmeztetés szerint 1 mérföldre innen már "földút", 21 mile-on át... szemből is jönnek normál autók, gondoljuk nem lehet olyan gáz.

Apache Trail

Az út eléggé rázós, mintha lánctalpassal simították volna - inkább valami szép nagy kerekű 4x4-nek való (ezekből látunk is párat). Kettes-hármasban kell menni végig, és a 25-ös tábla sem vicc - 20-szal sem mindig lehet menni (ez valahonnan ismerős...), ráadásul a porózus talajon meg-megcsúszik az autó, ilyenkor nem éppen abba az irányba haladunk, amerre nézünk... száll a por, minden szembejövő járművet vékony réteg vörösbarna kosz takar. A kilátás elképesztő. Bár sajnos ronda felhős idő van, messzire nem is jól látni, mégis az eddigi talán legszebb látvány fogad minket: mintha egy western filmben az "indiánok földjén" járnánk (talán nem véletlenül "Apache Trail" a neve...), csakhogy "élőben" ez végtelenül hitelessé és átélhetővé válik. Tulajdonképpen egy völgyet - szurdokot - járunk körül. Hatalmas vöröses sziklák, középen néha tóvá szélesedő folyó. A hegyoldalakon saguaro-k, yucca-k, medvetalpak - sivatagos vidék, de azért bőséges vegetáció. A magasban néha ragadozómadarak köröznek. Öt percenként megállunk fotózni - ehhez képest egy kép sem sikerül, egyszerűen nem adja vissza a hely hangulatát, kinézetét. Akit érdekel, nézzen megy egy western-filmet! :)

Na még egy térkép...

Még térkép...

Autó

Jó másfél óra, mire az Apache Junction közelébe érünk. És 7-re már Camp Verde-be szerettünk volna érni... Megpróbálunk itt szállást keresni, bár tegnap a Phoenix-i motel keresgélés elég szomorú eredményeket dobott ki (ezer motel, a leggyengébb is 70 USD-től indul, és persze +tax). A Best Western 100 fölött, aztán a második próbálkozás "Apache Junction Motel" már elfogadható áron. Szokásos, prosztó, de normális környék, így hát kivesszük. Net hivatalosan nincs, bár a lobby-ban állítólag akad - reggel bepróbálkozom majd azzal, mert időjárásjelentést kell nézni, a tegnapi info alapján ugyanis a Grand Canyon-nál már havazik(!)

Az eső eleredt - erre jellemzően este-éjjel esik, mintha félne napközben az időjárás a változtatásoktól, mint az egyszeri egészségügy-miniszter - , és kezd egész hideg lenni. A parkolóban két nagy saguaro: ezek viccesek, a városban több víz éri őket, amitől megdagadnak, és ettől furcsán bumfordinak tűnnek.

Holnap elvileg egy négy órás út a Grand Canyon-ig, majd fel Page-be, egyik kedvenc városomba. Kemény menet lesz, már most látszik: lesz vagy 500-600 km...

A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b59