Fagzal blogja

Miután ászenvedjük magunkat a trail-en, fordulunk vissza Ajo felé. Kitt's Peak a cél (ez egy csillagvizsgáló) ami olyan 100 mile, és 4-kor zár, úgyhogy tolni kell. Why-nál tankolunk (megint mindenfajta értelemben). Nem értem hogyan, de mindig ugyanaz az autó jön velünk szembe. (Igazából persze csak arról van szó, hogy elburjánztak itt a fehér színű pickup-ok). 80-as tempóban a 86-oson 3:30 körül érünk az elágazáshoz - az obszervatórium valami rettenet magasan van (közel 2km-rel feljebb!), 11 mile-on mászik az út körbe a hegyen, úgy emelkedik a "normál" szint felé. Szintén 25-ös tábla, de 4-ig fel kellene érnünk, szóval ahol lehet inkább 40. Max. hármasban bírja az autó, de van, ahol kettesbe kell visszarakni. Imádom az ilyen utakat... bár automatával jobb lenne :) Út közben ki-kipillantunk az autóból: az egész arizónai sivatag alattunk. Félelmetes!

Day Sleepers

Végül kb. 3:50-re fenn vagyunk - a "public telescope" be is zárt, csend és hullaszag. Tábla jelzi, hogy kussba legyünk, mert itt alszanak (a csillagász az egy ilyen szakma - mint az éjjeliőr, meg a programozó). Sok minden nem látunk, mi maradunk utolsónak "zárás" előgg - a kilátás mindenesetre óriási.

Út

Visszafelé Ingrid veszi az utat kamerával, a szerpentint (a.k.a. "hullámvasút") megörökítendő, de a kamera egyszer csak azt mondja, hogy error. Na EZ a digitális technika, ezzel szopunk amióta jöttünk (estére kiderül, hogy pont ez a felvétel romlott el - hát egy analóg szalagon maximum ugrott volna).

Egy teleszkóp

Rádióteleszkóp??

A táj alattunk

Lazábbra vesszük a tempót, már nem kell sietni. Előadom Ingridnek, hogy bár attól féltem eljövetel előtt, hogy nem tudom magamat lekapcsolni az otthoni dolgokró (értsd: munka), hiszen még a reptréten is SSH-ztam a szerverre, ahhoz képest most annyira távolninak tűnik minden, hogy szinte meg kell erőszakolni az agyam, hogy munkára, cégre, otthoni dolgokra tudjak gondolni. Hihetetlen! Már ezért megérte. Ráadásul 4 napja vagyunk itt, előttünk még a Grand Canyon, havas Yellowstone-i hegyek, Las Vegas, San Francisco, etcetera. Csomó különleges és diverz (van ilyen magyar szó?) élmény. Tök jó!


Elérjük Tucson-t. Szokásos szétterülő lepra hely, mint El Centro volt, csak itt 2 méterenként lámpa, lehetetlen haladni. Valami térképet előszedünk, megállunk egy Mall-nál - pont a legrosszabnál, mint kiderül, mivelhogy nem akarunk pálmát és csempét venni. Azért van relative normális üzlet, Ingrid vesz egy melegítőt, meg van Starbuck és ezáltal double espresso, az életmentő.

Sikerül egy mozi előtt megállni, tök nem tudjuk hol vagyunk, úgyhogy amíg Ingrid vásárol én átállok az autóval - közben találok egy normálisan kinéző shop-ot. Átjövünk oda, találok jó cipőt, de nincs a méretemben. Ingrid megoldja :), neki van. Megtudom, ogy "8.5"-ös lábam van - megjegyzem van egy berendezés, az ember belerakja a lábát, és akkor jelzi, hogy milyen cipőt kell vennie. Azért praktikusak ezek a népek. Memóriakártya nincs. A telefonom kezd lemerülni - töltő sincs.

Szerencsére annyi szufla még van a telefonban, hogy átnavigálunk az első Day's Inn-be az I-10 mellé. Szerencsénk van: 50 USD körül egész jó szobát kapunk. Semmi extra, de adnak hátulra eső szobát, ahol kuss van, legalábbis relative, az eddigiekhez képest (egy interstate freeway mellett csodát ne várjon az ember...) Reggel majd felcsatlakozom a hálóra.

Ezt a bejegyzést írom meg először, utána megyek "visszafelé". Megnéztünk egy South Park-ot, Ingrid most aludt el - én megiszok még egy Corona-t, megírom nagyjából az elmúlt napokat, aztán én is fekszem.

Összeszedtem pár prospektust a recepciónál. Elmegyünk majd a Sonora Desert Museum-ba, az vagy 20km csak innen, aztán a másik irányba valami kaktusz nursery-be. Utána talán vásárolunk, illetve északnak indulunk, az Apache trail felé.

A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b57