Fagzal blogja

Erőt veszek magamon és összeírom az elmúlt néhány nap eseményeit. Ma jöttünk rá, mikor egy-két videót visszanéztünk, hogy már most sem emlékszünk arra, hogy mi is történt velünk, pedig összesen még csak 4 napja vagyunk itt. OMG!

Corona-t iszom. (Ezért jöttem. :)) Sörnyitót... hát azt nem hoztunk. Szerencsére olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó! Tegnap a fiók fogantyúja, ma a fördőszoba ajtaja a célszerszám (bár megpróbáltam a légkondit és az ajtó kitekintő-lukát is, azok nem jöttek be). Internet nincs, azaz 5 méterre a szobán kívül már van. Remek. De nézzük időrendben!

Regel Gila Bend-ban késve ébredtünk, 9-kor, pedig akkor akartunk indulni. Összeszedelödzködünk, és a 85-ös úton lemegyünk Ajo-ba - tartunk az Organ Pipe NM felé (ezt mindig sikeresen "Orange Pipe" -nak mondom...) Ez egyfajta gyermekkori álom valóra váltása nálam... kaktuszok az eredeti élőhelyükön. Ez nem national park, hanem national monument, ergo kevésbé felkapott - közvetlenül a Mexikói határnál található. Főleg organ pipe kaktuszok vannak itt, róluk van elnevezve a park.

Ajo-nál tankolunk egy kis kávét meg hotdog-ot. Csomó helyen "self service" van, vagyis az ember összerakja magának a kaját - kis zacskókban a mustár, ketchup, hagyma(!) és uborka(!!) - aztán odaviszi a pulthoz és fizet. Út közben csomó "Border Patroll" feliratú autóval találkozunk, tök olyanok messziről, mint a rendőrautók, úgyhogy ilyenkor fék ezerrel (ÉRTELEMSZERŰEN senki sem megy 65-tel, ami általában megengedett ezeken a kisebb highway-eken - kb. a 80-as tempó tűnik normálisnak, meg akkor még nem viszi ki a bal első ablakot a szél).

Megjelennek a Saguaro-k. Sok. Nagyok. Organ pipe-okra számítottam, de inkább emezek vannak.

Elérjük az Organ Pipe-ot, mindenféle vackokat vásárolunk - a "gift shop" Amerika egyik lényege, szerintem több bevételük van belőle mint az acélexportból. Látjuk már, hogy mennyi pénzt fogunk ilyen helyeken elkölteni, pedig egyikünk sem konzumidióta ilyen téren... megtudjuk, hogy hülyeséget beszéltem, és itt még nincs Mountain Time, tehát nem 1 óra van, hanem még csak dél. W00t! Nyertünk egy órát, haszáljuk ki!

Giga-ragadozók keringenek össze-vissza a fejünk felett, de teljesen lehetetlen lefényképezni vagy levideózni őket. (Ennek elenére próbálkozunk.) Egyéb madarak is vannak bőven, persze egyiket sem tudom identifikálni (kivéve az elhízott mutáns varjakat).

Elindulunk egy trail-en, ami elvileg 21 mile (ezt már otthon kinéztem magamnak), és 98%-ban nincs aszfaltborítása. Nem tűnik hosszúnak, de a 25-ös tábla is túlzás, mert annyira ráz, hogy több, mint másfél óra lesz körbejárni. ("A Fordal kellett volna jönni b+!") Néhány helyen elég meredek (átvitt és normál értelemben is - Ingrid nem is veszi jó néven, ha 20-nál jobban nyomom), de pont ettől élvezetes. Igazán látványos és hangulatos az egész, bár nem hiszem, hogy az igazi kaktuszkedvelőkön kívül sokan annyira élveznék, mint én. Eső - ahogy a wildflowerwatch-on is megírták - jó ideje nem volt, ezért sajnos nem virágzik semmi, csak valami polipszerű sokméteres narancsságra izé (ilyet mindenhol sokat látunk később is), illetve elvétve néhány (vagyis EGY) Echinocereus.

Helló innen :)

Megnéztük. Örülünk :) A képen egy kisebb kaktusz.

A saguarók egyébként nagyon faszák. Némelyik elszárad(?), és akkor megmarad belőle egy csonk, ami olyan, mint egy kiszáradt fa. Másokon EKKORA lyukak, madár lakik abban, ahogy a nóta mondja.

Na nézzük, hol jártunk eddig!

Eddigi utunk

A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b56