Fagzal blogja

Az a terv, hogy fogjuk magunkat, és felmegyünk Salton Sea-hez, ami egy ilyen furcsa sóstó-féle. Pontosabban lehet, hogy nem sós, az is lehet, hogy Mr. Salton találta meg, meg az is lehet, hogy nincs is ott tó mert már kiszáradt :), nem tudjuk. Mindamellett végtelen jó fotókat találtunk róla a Google Earth-on, meg azt e megjegyzést, hogy "a fotósok paradicsoma". A terv tehát adott: fel 1 óra, kis fotózást, aztán vissza, és el Ajo-ig, az Organ Pipe (következő uticélunk) közelébe - ha jól megy, mert ha nem, akkor csak Gila Blend-ig.

Elindulunk. Az út... hosszú. Naaagyon hosszú. Mivel a Google Earth-öt nem tudtuk megnézni, plusz behalt a GPS is (pontosabban csak az "Major Roads of the USA" része megy - lassan elveszünk), tök nem tudjuk, hol kell lehajtani. Egyszer aztán "namostmármostmár" alapon csak lefordulunk. Tiszta földút, mint Berekfürdőn a határ :).Párszor vissza is akaródzik fordulni, de ha már itt vagyunk... végül a sokadik "mostjobbra-mostbalra" után csak elérünk valami tóféléhez, de egy csatorna miatt egészen a széléig nem tudunk ejutni. Pedig biztosan szép lehet: ki van írva, hogy valami Wild Life Refugee, és mindenfélte madarak repkednek - úgy érezzük, hogy a bozótos másik oldalán (ahová nem látunk át) ezer millió madár lehet. Na, ezt benéztük... A vízbe rohadó roncs-autókat értelemszerűen nem leljük meg.

Visszafordulunk, és csinálunk egy kört: keletről valami "Bombay Beach"-hez mennénk. Úgy képzeljük, hogy az valami kiépített turistalátványosság a tó partján.

Út közben valami patroll-ba futunk bele: ellenőrzés, rendőr, katona. Kérdik, hogy hova megyünk. Hirtelen elfelejtem a nevét. "Welll mmm erm the uhh... whatsitcalled..." "Are you lost?" - kérdi a rendőr. Na azért azt nem. Mondom, hogy Salton Sea-t keressük. Magyaráz, hogy az itt van mellettünk, és éppen körbemegyünk körülötte. Hát ezt tudtuk mi is... Megkérdem, hogy szerinte érdemes-e megnéznünk egyáltalán... Nem formál véleményt, de szerintem idiótának néz minket (rossz előjel). Mondja, hogy ne menjünk a vízbe, "it's not good".

Haladunk tovább.

Egyszer csak rájövünk, hogy az balra nem délibáb, hanem ez a tó. Aha!

Waiting...

Befordulunk a beach-nél. Hát... egy Mad Max-et, vagy valami atomháború utáni katasztrófafilmet itt ingyen lehetne forgatni, az tuti! Ezer éves, szétrohadt autók, leégett épületek, kosz, por, ésatöbbi. Félelmetesen néz ki! Fotózni sem nagyon merünk. A Salton Sea-ről nem tudjuk, hogy mi egyáltalán (tipp: atomrobbantás után feltört a mélyből; vagy: a környező gyárak szennyvizéből gyűlt össze; vagy: olyan sokat volt itt délibáb, hogy megszilárdult), de csúnya a színe és büdös - viszont ÓRIÁSI. Nem látszik a túlpart. A fövenyen döglött halak, kiszáradva, száz számra. A szántás közepén egy kibelezett fotel. (Echte Pink Floyd!) Szürreális az egész. Gyorsan visszafordulunk El Centro felé :)


Visszafelé majdnem eltévedünk, de megoldjuk. A GPS teljesen szétesett. Megállunk egy Wall Martnál, hogy vegyünk memóriakártyát. Nem kapunk, de veszünk minden más felesleges dolgot "sokér".

Haladunk Arizóna felé. Yuma. Átmegyünk rajta, mert idő van. Sötétedik...

Gila Bend-be már bőven napnyugta után érünk. A benzinmutató a pirosban (úgy néz ki ma 300 mérdöldet toltunk). Elmegyünk az exit mellett, a következő város végtelen messze Tucson. Parázunk ezerrel, hogy ha nem lesz benzinkút nagy hirtelen, akkor lerohadunk az út szélén. Szerencsére találunk még egy lejáratot, 25-ért teledobjuk a tankot. Megússztuk.

Ez egy utazós nap volt. Gila Bend egy echte freeway-település: semmi nincs itt, csak egy csomó motel, mind az áthaladó forgalomra épít, legalábbis így tippeljük. Beugrunk a Taco Bell-be, veszünk két dupla buritto-t, ami egész jónak bizonyul.

Best Western drága és nem is néz ki jól, így végül megállunk valami Yucca Motel nevű helyen. Prosztó, de elfogadható. Ember teljesen standard, mintha a tegnapi "portás" tesója lenne (a klónozott motelfenntartók a későbbiek során fel-feltűnnek). Megadja a jelszót az internethez - WIFI, 40 bites WEP, hexa kulcs, de hozzáteszem, hogy erre rá kell jönni, mert igazából azt sem tudja mi az az internet, csak azt, hogy az nekik van (mutatja a levegőben körözve a kezével). De amúgy nem nagyon van ám, mert ilyen EKKORA autók korlátozzák a rálátást, meg az access point is kevés szuflával van megáldva, szóval az autóban van háló, a szobában 3 méterrel arréb már nincs. Fasza.

Füldugóval alszom, és elhatározom, hogy nem forgalmas út mellett keresünk legközelebb motelt (ha létezik ilyen opció, persze).

A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b54