Fagzal blogja

Reggel lenyúljuk Péter Hondáját, fogjuk a cókmókot és elindulunk San Diego felé. A terv: az állatkert, aztán kis kerülővel Salton Sea felé El Centro-ban megszállni.

Eredetileg méterről méterre megterveztem, hogy merre megyünk majd San Diego fele, milyen mellékutakon és milyen kertek alatt. Ebből aztán nem lesz semmi: felesleges bonyolítani, ráadásul valami update-től meghal a Google Earth a gépemen (jól indul a dolog...)

Az úton szemerkél valami esőnek kevés, ködnek sok jellegű entitás. Azért nem a nagy freeway-en megyünk, hanem a 101-esen, ami barátságosabb, bár sokkal lassabb, mivel átvezet egy csomó településen. Kiérünk a partra: őrült emberek szörföznek.

San Diego. A város maga kétség kívül gyönyörű lenne - ha lenne időnk körülnézni. Csakhogy nincs...

Koala

Az állatkert egy "hogyan húzzunk ki a családok zsebéből minél több pénzt" jellegű képződmény. Kétség kívül nagyon szép, természetes, olyan az egész, mint egy erdő - mégis, valahogy nem sokat mond, nem "teljesen más", mint egy másik, tetszőleges zoo. A belépő 22 USD. Az előtte lévő, két futballpályányi parkoló majdnem teljesen tele - vasárnap van. Van koala, panda (őket nem nézzük meg, mert ötven méteres sor áll előttük), állatsimogató (elég gyopár, kecske van oszt annyi), állatszínház(!), meg a szokásos. Akvárium és ilyenek, botanikus kert féle itt nem, ugyanis az álatkertnek több része van (Sea World, etc.), oda már nincs időnk elmenni, fáradtak is vagyunk még, gyilkol a jet lag.

yoda

Majd még töltök fel néhány képet ide. Addig is itt van Yoda, a gyilkos malac-robot:

A köd...

Az állatkert után a I8-on keletnek indulunk. (Kizárásos alapon - nyugatnak az óceán van...) A változás szívmelengető: először fölfele, olyan 4000 lábig, aztán le, tengerszintre... Időközben a pálmafás, zöldellő, párás vidékből először sziklás hegyek-dombok (mint egymásra dobált, gigantikus kavicsok) lesznek, majd az felhők eltűnnek... két óra sem telik bele, és egy homokviharon kell átvágnunk, miközben tíz fokot emelkedik a hőmérséklet, a szél pedig majd ledobja az autót az útról.

El Centro-ban állunk meg. Ez egy 30E fős város. Halál unalmas. Igazából ha nem
lenne kiírva, észre sem venném, hogy egy település, annyira szétterül. (Később sok ilyennel találkozunk még Arizónában és máshol is - van hely, így építkeznek).

Egy Day's Inn-ben (ami igazából Sun Valley Inn, Best Western-es poharakkal - teljes brand zavar) állunk meg. "Helló miszter, our regular price
is 64.97, but today I let 10 dolerz off for you...." stb. Bemegyünk egy K-Mart-ba (mivel a Wall-Mart-ot nem találjuk...), és veszünk tusfürdőt meg hasonlókat (például normális narancslét, amit Magyarországon lehetetlen kapni - itt bezzeg minden gyümölcslé elején a "from concentrate" vagy "not from a concentrate" felirat). Aztán Denny's, az étteremláncs: nem csoda, hogy el vannak hízva itt a népek, ezekkel az adagokkal... és persze a legtöbb dolog vagy nagyon sós, vagy nagyon édes.

Kidőlünk.

A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b53