 |
|
Fagzal blogja
2007, Április 14., 7 óra
Kurvajó: fekszek az ágyon, ölemben a laptop, kintről pedig valami halálmetál-hörgés jön (komolyan!), valami koncert van a városban, nagyon keményen nyomják.
Tegnap este lementünk a bárba, toltunk pár Coronitát, néztük a helyi csávókat, akik darts-ozással voltak elfoglalva - közben hatalmas nagy plazmaTVken sportműsorok. (Intermission: hozok jeget, be kell hűteni a sört!)
Gyalogkakukk 1
Reggel meghosszabbítottuk az ittartózkodásunkat, de át kellett költöznünk sajnos egy másik szobába... aztán elmentünk helyet foglalni a déli Antelope Canyon túrához - sajnos már nem volt hely, így a 13:30-assal megyünk csak, ami már nem olyan szép, mert nem föntről esik a fény (magyarázat: ez egy nagyon szűk kanyon, és akkor a legszebb, ha pont felette a nap.) Amíg a túra indul, kicsit körüljárunk, megnézünk egy scenic view-t. Út közben találkozunk egy gyalogkakukkal. Rohanok utána a sivatagba egy teleobjektívvel, úgy érzem magamat, mint a rajzfilmben a farkas: már várom, hogy mikor robbant fel TNT-vel, ACME rakétával, stb. Végül sikerül "elkapnom". Nagyon vicces állat. Eltévedünk és majdnem elkésünk a túráról, de aztán éppen elérjük. (Egyébként a szállótól lefele 2 perc az út, fölfele háromszor annyi - még nem jöttem rá, hol megyünk rossz fele, de nem értjük sehogy sem, mindig elrontjuk, a GPS meg teljesen hülye.)
Gyalogkakukk 2
Az indiánok egy nagy, nyitott teherautón visznek ki a rezervátumba, aminek a területén van a kanyon. Az idegenezető elmondja, hogy semmi misztikum, rituálé nem kapcsolódik hozzá, egy a sok kanyon közül. Régebben tele volt graffiti-zve, összefüstölve az ott táborozók által, de amióta a törzs átvette vigyáznak ár (és azóta nem is halnak meg a turisták, t.i. amikor jön az eső meg az árhullám, akkor a kanyon percek alatt megtelik, és aki ott táborozik, annak szevasz).
Kb. 15 perc alatt kiérünk (ide csak terepbíró cuccal lehet jönni, homokos, süppedős út vezet ki), közben belépünk a rezervátumba. A többit: lásd fényképek! Idióta vagyok, elhozom az állványt, de nem hozom hozzá a felfogató csavart :( Így kézből kell 1/2-es záridővel fotóznom, meg az ISO értékekkel trükköznöm, stb., szóval a képek nem a legjobbak, de talán így is érzékeltetik a hely szellemét. (Igazság szerint képen még szebb, mint élőben :)) Az idegenvezető végig mondta, honnan, milyen szögből érdemes fotózni - fényképészek hada jár ide mindenféle cuccal, abszolút érthető, hogy miért...
Antelope Canyon 1
Antelope Canyon 2
Antelope Canyon 3
Antelope Canyon 4
Antelope Canyon 5
Antelope Canyon - mi
Megjegyzés: a képek mindenfajta retusálás, vágás, stb. nélkül kerültek fel, így "jöttek ki" a gépből.
Horse Shoe Bend
Befejezzük a túrát, részemről majd' megfagyok a visszaúton... Fogjuk magunkat, és elindulunk Flagstaff felé, hogy megnézzük azokat a sziklákat, amiktől úgy fostunk a sötétben tegnap. Nem semmi, ahogy az út átbújik a két sziklafal között... Visszafelé jövet megállunk egy trail-nél, aminek "Horseshoe Bend" a neve - ez jól hangzik, lehet, hogy itt kanyarodik a folyó? 3/4 mile az út (gyalog).
Ez valami nyúl
Nyúl eredetiben
Útközben találkozunk ezer hernyóval, illetve egy furcsa képű nyúllal (újabb kergetőzés). A horseshoe bend elképesztően jól néz ki: se korlát, se semmi, oda lehet menni egészen a szakadék széléig, alul gyöngyörű a folyó - sajnos se polárszűrőm, se semmim, a fény meg pont szemből tűz, de azért így is készül pár jó kép. Közben musclica szerű bogarak támadnak meg - olyan sokan vannak, hogy először azt hisszük, valami füstöl.
HS méretek
És hogy kicsit érzékeltessük a méreteket: a képet kinagyítva a jobb felső sarokban Ingrid ül a szikla tetején.
A bejegyzés folytatódik »
A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b61
A bejegyzés nem kommentezhető
2007, Április 15., 6 óra
Ugye mindenkinek megvan a maga emléke a kötelezően megtartandónak érzett, s az udvariasság okán kötelezően végigszenvedendendő úteszámolokról, amiket az unalom okozta agyhaláltól való rettegés tesz egyedül izgalmassá?
A dolog úgy indul, hogy "az unokatesó" vagy "a Marikáék" vagy "a Pista bácsiék unokája" (a határozott névelőkből szinte süt az elkerülhetetlen) megjár valami - jellemzően unásig utaztatott, bár ez nem is annyira fontos - túristacélpontot. Ezzel eddig semmi gond. A dolog ott csúszik át rémálommá, mikor a remegő kézzel készült, össze-vissza ugráló videófelvételeit (ad absurdum fahangon már a helyszínen alákommentálva, mint a 80-as évek VHS-en belopott videófilmjei), piros szemes, homályos, elcseszett fotóit valami alapvetően emberi indíttatásból kifolyóan nekiáll megosztani velünk. Három órán keresztül, mert "...nnnna figyelj, még azt megmutatom, hogy..." Jaj! És még csak nem is szólhatunk, hiszen magunk is valószínűleg tettünk már ilyet.
Az ember rögzíteni akar, mivel ilyen gyűjtögető mókus féle-fajta: harácsolja az emlékeit éppúgy, mint minden mást, legyen az akár megfogható, akár megfoghatatlan. De ahogy más dolog a fotózás és a fényképezés, úgy más egy utikönyv, egy utifilm, mint egy saját részre készült album - utóbbit ugyanis csak az tudja élvezni, aki ott is volt.
A bejegyzés folytatódik »
A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b49
Hozzászólások száma:1
2007, Április 15., 17 óra
Elindulunk Zion felé. Elvileg egy scenic jellegű highway-en, de nincs sok scenic benne: Utah eléggé unalmas, mert túl magasan van, így se nem sivatagos (elkopnak a saguaro-k), se nem erdős. Zion-tól kicsit tartok, hogy mennyire szép, mert egy-két elég rossz képet láttam róla, meg az idő is szar borús.
Zion bejárat
Ahogy közeldünk, már látszik, hogy mégsem lesz csalódás a park: hatalmas sárga-barn.vörös sziklák, egy völgy az egész, olyan, mint Yosemite, csak az gránit(?), ez meg valami homokkő-féle - emellett maga a kanyon sokkal "szűkebb". Áthajtunk egy igen hosszú alagúton, meg némi már-már szokásossá váló tekergős hegyi úton. A Grand Canyon-hoz hasonlóan fénykép ezt sem tudja visszaadni, a méretek nem jönnek át, pedig az adja az igazi élményt.
Zion, TeleAtlas - dreamjob
Találkozunk egy "TeleAtlas" feliratú autóval. Tele van rakva kamerával és antennával: térképezik fel a "világot". Kiszáll belőle egy csaj, és fotóz. Sopánkodunk, hogy miért nem ilyen munkánk van...
Kiderül, hogy itt nem lehet csak úgy vezetni a vakvilágba: egy shuttle (=busz) jár kb. 5 percenként egy fix útvonalon (90 perc!), több megállóval, azzal lehet bejárni a park "fontosabb" részeit, magát a "fő" völgyet, amúgy tilos a behajtás (gyalog meg persze hosszú). Felülünk a shuttle-re, bámészkodunk - nem igazán szórakoztató egy sötétített üvegű buszból a dolog, értelemszerűen időnként ki kell szállni. Látunk sziklamászókat (fenn alszanak a falon!), meg "vad" pulykákat. Egy ponton elkap minket az eső. Az útonal legvégén leszállunk, és egy 1 mile-os túrára indulunk. Nagyon szép kellemes környezet, körben kanyon falai, középen egy apró, gyorsvizű folyó. Ez egy kikövezett trail (még kerekesszékkel is bejárható - itt mindenhol figyelnek a mozgássérültekre), ergo sok az ember. Nem érünk a végére, mert elered az eső - visszafordulunk, közben jól megázunk.
Néhány kép:
Zion patak
Zion, tipikus
Zion, tipikus
A gift shop-ot majdnem lekéssük, mert kiderül, hogy Utah-ban már mountain time van, egy órával későbbre áll az idő... haladunk hát tovább, "áthajtunk" a parkon, vagyis a nyugati oldalon az interstate felé, és irány Salt Lake City. Út közben egyszer megállunk, a nyugati oldalról egy 6 mile-os útra felkapaszkodunk, ami bevezet Zion másik oldalára. Na ez nem semmi! Több hatalmas szikla - vagy inkább hegy - egymás mellett, a tetejük felhőbe burkólódzva. (Ez amúgy Utah-ban mindennapi látvány: hegy, a tetején vagy az oldalán felhőfoszlányok). Csinálunk jópár képet, a látvány lehengerlő. Hideg van.
Képek:
Zion, felhő
Zion, felhő ismét
Zion, mi
A bejegyzés folytatódik »
A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b78
A bejegyzés nem kommentezhető
2007, Április 16., 1 óra
Az van, hogy a blogolás online formája megfeneklett. Mindez azt jelenti, hogy a fenti Zion-os, illetve ez a bejegyzés, valamint az ezutániak már visszaérkezésünk után kerültek fel.
A bejegyzés folytatódik »
A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b80
A bejegyzés nem kommentezhető
2007, Április 16., 3 óra
Relative eseménytelen nap és bejegyzés.
Tegnap este...
11 felé elstartolunk, tankolunk, aztán unalmas vezetés Salt Lake City-ig. Út közben hideg, ezer elütött állat az utakon (ez nagyon jellemző erre, és eléggé lehangoló), hósapkás hegyek, ijesztő felhők. Salt Lake közepe fele megállunk, eszünk, én veszek egy USB wireless cuccot meg polárszűrőt a fényképezőgépre végre.
Naagy kerék
A bánya
Találunk egy érdekes pontot, oda elugrunk: a világ legnagyobb nyíltszíni fejtése, egy rézbánya. Sok érdekesség nincs rajta: kurvanagy lyuk a földben. "Hi Folks! Did you come to see the big hole in the ground?", kérdi a kapunál a csákó - majd elkér 5
dollárt.
A bánya akkora, hogy nem hogy fotón, de még szabad szemmel sem felfogható igazán (állítólag látszik az űrből faszán). Lefotózzuk, aztán irány észak: kinézzük esti szállásnak Logan-t.
A bejegyzés folytatódik »
A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b81
A bejegyzés nem kommentezhető
2007, Április 17., 21 óra
Reggel indulás előtt még ránézek a Weather.com -ra, és kiderül, hogy holnap-holnapután nagy mínuszok várhatók északon. Brrr! Némi gondolkodás után az lesz az új terv, hogy ma nem csak Jackson-ig megyünk, hanem egybõl megnézzük a Teton-t (Grand Teton National Park), és esetleg még a Yellowstone-ba is bekukkantunk, hogy legalább egy kicsit lássuk napsütésben biztosan.
Hosszadalmas vezetés tehát.
Elérünk a Teton-hoz. (Ez nem ilyen hirtelen dolog - igen szép nagy hegyvonulatról beszélünk, jó messziről látható). Útközben mindenhol figyelmeztetõ táblák, rajtuk stilizált állatok, hogy na EZEK azok, amiket nem kéne elütnöd. (Százzal bölényt elcsapni, hát...) A
Tetonok tornyosulnak, havasak, etcetera. Megyünk a pusztában, betérünk a Visitor Center-be. Táblán jelzik, eddig mibõl hányat ütöttek el (mi az az elk???)
Aztán beb*sz a villám: a csajnál a pultra ki van téve az aktuálisan lezárt utak listája, amiből kiderül, hogy egy rövid útszakasztól eltekintve (az is a lehető legmesszebb) az egész Yellowstone le van zárva, pénteken nyit, akkor is csak egy újabb kis szakasz. Erősen elkeseredünk :(
Mindenesetre megnézzük a Teton környékét, már ahová be lehet menni (nem nagyon van hova bemenni, inkább "mászkálni a környéken" a helyes kifejezés). Szép: havas hegyek, mindenhol patakok. Látunk bölényt meg
hasonló figurákat. "A" tó be van fagyva.
Kitaláljuk, hogy azért a kis szakaszért nem töltünk el még itt két napot, inkább kihúzzuk Yellowstone-t mint programot, és zúzunk gyorsan visszafele, megnézzünk még pár nemzeti parkot Utah-ban, régebben az úgyis szerepelt a programok között.
A bejegyzés folytatódik »
A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b82
A bejegyzés nem kommentezhető
2007, Április 18., 12 óra
Átalakítottuk tehát a tervet: megyünk lefele, az Arches és a anyonsland
nemzeti park felé (Utah délkeleti része). Ma igazából nem is "történik" semmi, csak utazás van... azazhogy vezetés. Az úton hideg, többnyire hó, néha esõ (vagy a kettõ keveréke) esik, a szél meg úgy fúj mintha muszáj lenne neki. Hát nem így képzeli az ember el a nyugati partot... Külön jó, hogy itt mintha nem lenne kötelező a hátső sárhányó (vagy hogy hívják), ergo az eltépő autók ilyen gigahatalmas pára -és ködfelhőbe burkolnak minket a pályán, az ablaktörlő mit sem ér.
Szép helyeken megyünk, de ezt csak tippeljük, mivel semmi nem látszik belõlük a hóesés meg a köd (inkább felhõk...) miatt. Talán csak az út vége izgalmasabb, egy meglehetősen elhagyatott, kicsit scenic jellegű highway-en. Vezetés, vezetés...
A bejegyzés folytatódik »
A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b84
A bejegyzés nem kommentezhető
2007, Április 19., 4 óra
2007. július 16. van most, és folytatom visszamenőlegesen a naplót, pontosabban a napló "digitalizálását".
A bejegyzés folytatódik »
A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b124
A bejegyzés nem kommentezhető
2007, Április 19., 20 óra
Elindulunk délnek, megállunk Green River-nél egy benzinkútnál, a nagy interstate mellet "a pusztában". Jó hely, Ethernet csatlakozó 
van az asztalok alatt a kajás részen. Tankolunk, eszünk, aztán irány tovább dél, az Arches Nemzeti Park. Közvetlenül amellett (amerikai viszonylatban értem a "közvetlenül"-t ) található Canyonsland, talán még arra is jut idő, bár az a terv, hogy Moab-ban szállunk meg este, és a másik NP-ba majd csak másnap megyünk.
Az Arches érdekes, de azért nem ez az utazásunk csúcspontja. Azt kell mondjam, Utah egy kicsit valahol egysíkú: szép, grandiózus, de végül minden ugyanúgy néz ki.
Arches bejárat
Arches NP, tipikus kép
Sorban állva
Ez a park hatalmas vörös sziklákkal, megkövült homokdűnékkel van tele, illetve itt található a híres "balanced rock" (lásd fotó), illetve egy-két természetes, hatalmas boltív-formájú szikla (felteszem innen kapta a nevét a hely). Bizonyos tekintetben "eljöttünk köveket nézni". Az időjárás eléggé zavart: fúj a szél, de süt a nap. Hol fázunk, hol melegünk van - vagy ami még rosszabb, a kettő egyszerre.
Nomen est omen...
Turista
Balanced Rock
A park tele van gyalogutakkal, először a "this is not a trail" nevűn járkálunk egy kicsit
, aztán egy kicsit hosszabbat is megpróbálunk. Izzadunk, föl-le, kövek, sziklák, szél. El is fáradunk úgy másfél kilométer múlva, leülünk pihenni, hogy visszaforduljunk. This Is Not A Trail
Tree of Madness
Perspektíva
Elég sok a látogató. Elhalad mellettünk egy idősebb házaspár, akik nálunk jobban bírják: a férfi energikusan, jókedvűen az asszony előtt lépdel. Kezében fehér bot.
Igen. Vak.
Meghatódom, és megjegyzem a jelenetet, hogy mindenképpen "blogoljam" majd: a kép olyan erős, hogy kicsit mindjárt pozitívabban gondolkodom az Emberről.
Lelépünk. Ide látszik valam hegység-féle, furcsa látványt nyújtanak a hófödte csúcsok. Látunk egy Chevrolat Impalát (ilyenkor mindig ordítani kezdek, hogy "Hállló, Chevrolet Impala?" a.k.a. Ford Fairlane).
Hálló, Chevrolet Impala?
Nomen est omen...
Arches NP, látkép
Lelépünk. Lemegyünk Moab-ba, ahol VÉGTELEN számú hotel található (Best Western-ből eleve kettő), minden lánc képviselteti magát (Day's Inn, Motel 6, Super 8, Travelodge, Quality Inn, Comfort Inn, Holiday Inn, Ramada, stb.) Gondoljuk legalább választhatunk.
Hát nem! Idefele jövet egy csomó quad-ozó meg krosszmotorozó figurát láttunk, talán valami verseny lesz, mindenesetre az ezer szálláshely mindegyike tele, egyetlen szoba sincs (esetleg egy-kettő, de aranyárban). Idegbetegek leszünk, jobb híján vissza jó 80-as tempóban Green River-be, miközben szidunk mindent.
A bejegyzés folytatódik »
A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b125
A bejegyzés nem kommentezhető
2007, Április 20., 0 óra
A tegnapi "negatív hullám" után végül mégis marad annyi erő bennem, hogy ma regel azt mondom: induljunk. A térkép egy csomó scenic route-ot jelöl, viszont Utah-ban ez mánia, a fene tudja, melyik "mennyire scenic..." Így hát menézem a ByWays.org-on, és megtalálom a Capitol Reef környékén található a 12-es scenic byway-t ("all-american road"). Ezekből nem sok van, és mind gyönyörű, tehát végül is arra felé vesszük az irányt.
A Capitol Reef felé
A táj tényleg szép és érekes, már a 12-es előtt (24-es) is. Megjegyzem, hogy ha egyszer csak itt ébrednék, nem lennék biztos benne, hogy a saját bolygómon járok... Ha minden igaz a NASA ezen a környéken (legalábbis valahol Utah-ban) teszteli a Marsra szánt eszközei egy részét :)
Vízesés a bejáratnál
Üdítő autózás után megérkezünk. A Capitol Reef fasza. A Visitor Center-nél megállunk, onnan indul egy út, egy 10 mile-os scenic drive. Csodálkozunk, hogy hogyan lehet "még scenicebb" :), és persze elindulunk (10 mile nem olyan sok...)
Kaktusz
A kanyonban
Felhős ég
Természetes oszlopok
Falak
Flash-flood
Igazából ez a nemzeti park "magja". Tulajdonképpen az egész terület "kavicsokról" szól, kicsit mint az Arches-ben, csak itt minden szikla másképpen néz ki: annyi van, hogy legszívesebben percenként megállnék lefotózni a furcsa alakú, színes, lyukas, csíkos, foltos, stb. köveket.
A kígyó szájában
Kemény dolog az erózió...
Néz a kavics
A drive egy kanyonhoz vezet (földút jellegű), az is nagyon tuti: szűk kanyonban hajtunk, oldalt a kanyon falai az égnek, az utat vízmosások (most kiszáradva) keresztezik - flash flood-ok nyomai. (A
képek megintcsak nem adják vissza, persze...) Az út szűk és kanyarog, szerencsére a forgalom kicsi. Sietnénk, ezért nyomom neki ahogy lehet - erre majdnem elütünk egy mókust (ez nem squirrel, hanem chipmunk, szóval ilyen csíkos és pici - rohangászik az úttesten ezerrel).
Miután körbejártunk, tépünk visszafelé. Torrey-ben eszünk (itt is van némi ghost town feeling), aztán tovább a 12-es úton. Na, hát az sem semmi! Magasra kapaszkodik (9600 feet-es táblánál biztosan jártunk), össze-vissza kígyózik mindenféle erdők, fennsíkok, völgyek, stb. között. Egyszer halálra rémülünk, amikor az út mellett hirtelen szarvasborjak jelennek meg... ők szintén megrémülnek :)
Később valamivel alacsonyabban őzeket is látunk, bár némi szerencsétlenkedés miatt nem sikerül
rendesen lefotóznom őket.
Erre járunk :)
Mai nap
Eljutunk Escalante-be. A környéken nem nagyon találtam tegnap semmilyen hotelt, de szerencsénk van, mert van hely, az ár is elfogadható - megszállunk.
A holnapi terv: a Bryce Canyon-on át Cedar City, vagy ha nagyon jó napunk van akkor St. George, majd az azt követő nap tovább Vegas-ba.
A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b134
A bejegyzés nem kommentezhető
| 11. |
Antelope Canyon - Shoe Bend
2007, Április 14., 7h |
|
|
| 12. |
Felesleges bevezető
2007, Április 15., 6h |
|
|
| 13. |
Zion
2007, Április 15., 17h |
|
|
| 14. |
Szolgálati közlemény
2007, Április 16., 1h |
|
|
| 15. |
A fiúk a bányában dolgoznak
2007, Április 16., 3h |
|
|
| 16. |
Tetons + dugába dőlés
2007, Április 17., 21h |
|
|
| 17. |
Unalmas utazás
2007, Április 18., 12h |
|
|
| 18. |
Intermezzo
2007, Április 19., 4h |
|
|
| 19. |
Arches N.P.
2007, Április 19., 20h |
|
|
| 20. |
Capitol Reef NP, Route 12
2007, Április 20., 0h |
|
|
További bejegyzések
| 1.- 11.- 21.- 31.- |
Archivum
Haverok
Ajánlott lapok