Fagzal blogja

Elindulunk Zion felé. Elvileg egy scenic jellegű highway-en, de nincs sok scenic benne: Utah eléggé unalmas, mert túl magasan van, így se nem sivatagos (elkopnak a saguaro-k), se nem erdős. Zion-tól kicsit tartok, hogy mennyire szép, mert egy-két elég rossz képet láttam róla, meg az idő is szar borús.

Ahogy közeldünk, már látszik, hogy mégsem lesz csalódás a park: hatalmas sárga-barn.vörös sziklák, egy völgy az egész, olyan, mint Yosemite, csak az gránit(?), ez meg valami homokkő-féle - emellett maga a kanyon sokkal "szűkebb". Áthajtunk egy igen hosszú alagúton, meg némi már-már szokásossá váló tekergős hegyi úton. A Grand Canyon-hoz hasonlóan fénykép ezt sem tudja visszaadni, a méretek nem jönnek át, pedig az adja az igazi élményt.

Zion, TeleAtlas - dreamjob

Találkozunk egy "TeleAtlas" feliratú autóval. Tele van rakva kamerával és antennával: térképezik fel a "világot". Kiszáll belőle egy csaj, és fotóz. Sopánkodunk, hogy miért nem ilyen munkánk van...


Kiderül, hogy itt nem lehet csak úgy vezetni a vakvilágba: egy shuttle (=busz) jár kb. 5 percenként egy fix útvonalon (90 perc!), több megállóval, azzal lehet bejárni a park "fontosabb" részeit, magát a "fő" völgyet, amúgy tilos a behajtás (gyalog meg persze hosszú). Felülünk a shuttle-re, bámészkodunk - nem igazán szórakoztató egy sötétített üvegű buszból a dolog, értelemszerűen időnként ki kell szállni. Látunk sziklamászókat (fenn alszanak a falon!), meg "vad" pulykákat. Egy ponton elkap minket az eső. Az útonal legvégén leszállunk, és egy 1 mile-os túrára indulunk. Nagyon szép kellemes környezet, körben kanyon falai, középen egy apró, gyorsvizű folyó. Ez egy kikövezett trail (még kerekesszékkel is bejárható - itt mindenhol figyelnek a mozgássérültekre), ergo sok az ember. Nem érünk a végére, mert elered az eső - visszafordulunk, közben jól megázunk.

Néhány kép:

Zion patak

Zion, tipikus

Zion, tipikus

A gift shop-ot majdnem lekéssük, mert kiderül, hogy Utah-ban már mountain time van, egy órával későbbre áll az idő... haladunk hát tovább, "áthajtunk" a parkon, vagyis a nyugati oldalon az interstate felé, és irány Salt Lake City. Út közben egyszer megállunk, a nyugati oldalról egy 6 mile-os útra felkapaszkodunk, ami bevezet Zion másik oldalára. Na ez nem semmi! Több hatalmas szikla - vagy inkább hegy - egymás mellett, a tetejük felhőbe burkólódzva. (Ez amúgy Utah-ban mindennapi látvány: hegy, a tetején vagy az oldalán felhőfoszlányok). Csinálunk jópár képet, a látvány lehengerlő. Hideg van.

Képek:

Zion, felhő

Zion, felhő ismét

Zion, mi

Elérünk Beaver-be. Már tegnap lefoglaltuk a szobát, van hot tub :), ez a legjobb az egészben (aztán kiderül, hogy csak masszázskád, de jó az is). Kajálunk egy közeli étteremben. Alig birunk felkelni az asztaltól utána - meg is állapítjuk, hogy "kár belénk", az amerikai adagokkal a mi gyomrunk nem tud mit kezdeni, a felét ha megesszük már rosszúl vagyunk. Nem csoda, hogy elhíznak itt a népek...

A gépem megőrül, nem tud a net-re felcsatlakozni. Ettől én is megőrülök és szidom hajnal egyig - megjavítani nem sikerül.

A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b78