Fagzal blogja

Reggel elképesztően kómásan kelés, indulás, Péter kirángatása az ágyból, mert õ visz minket a Bradley-re. Elbúcsúzunk Amerikától, igencsak nem szívesen - de reméljük csak átmenetileg. A "magyar valóság" nem hiányzik egyikünknek sem, már a gondolata is negatív. Eszembe jut, hogy mennyire lehúz azt a "szenvedés", amit otthon van... az emberek nyűglődése, a panaszkodás, pesszimizmus (tisztelet a kivételnek, mint mindig), Budapest zsúfoltsága, sorolhatnám hosszan. Ami pedig a legrosszabb: Taco Bell sincs Pesten! :)

LAX, búcsú. Valami szürnyű McDonald's-os reggeli, kávé, check-in, take-off. Most minden rendben megy: a JFK átszállás (mondjuk késés itt mindig van), ésatöbbi. Az álmosság miatt összemosódik az út, alig emlékszem rá későbbb...
A New York-ig gépen magyarok: "...teee, mi most jövünk Hawaii-ról, és tiii?" Na tessék, újgazdagék... Összenézünk Ingriddel: ó hogy mennyire ellenszenvesek ezek a magyarok :) BÁÁÁÁ! Legalább Pestig bírták volna ki....
Magyar idő szerint reggel 6 óra, valahol Írország felett járunk, mikor ezeket a sorokat írom. (...és másfél évvel később Berekfürdőn, mikor befejezem.) Rendezgetem a képeket... sajnos a bejegyzések felvitele elmaradt egy jó ideje, a hétvégén megpróbálom majd pótolni, ha minden igaz. (Nem lett igaz. :))

Megérkezünk, Tamás hazaszállít minket az XI.-be. Hát... ENNÉL azért még Vegas is jobb volt :) Amerikából jöttünk, mesterségünk címere... "Amerikába visszamenni akarók". Nincs valahol felvétel?