Fagzal blogja

A Yellowstone-i, gyakorlatilag felesleges körutunk után újabb kellemetlenség áll előttünk, bár persze induláskor ezt még nem tudjuk. A terv Bishop-ból a 395-ös úton Lee Vining-ig menni, majd a fantasztikus 120-as scenic highway-en, a Tioga Hágón át be a Yosemite -be, hogy a másik oldalon megszálljunk, majd még egy (fél)napot a parkban töltsünk. A terv remek, de meghiúsul: 120-as "hóakadály" miatt le van zárva. 25 fok van, tűző napsütés, és mégis. A Sziklás-hegység nem szeret minket.

Az első kétségbeeség után tanakodni kezdünk, és kicsit átírjuk a további napok programját, hogy minden beleférjen. Mivel a következő állomás San Francisco lesz, mindenképpen nyugatnak kell tartanunk, tehát meg kell kerülnünk a Yosemite-t északnak a 395 - 108 -as úton. Plusz 150 mérföld az eredeti tervhez képest :(, de ez van, ígyhát nekivágunk.



Először is megállunk a Mono Lake-nél, ha már itt vagyunk.

Sirályinvázió

Mono Lake 1

Mono Lake 2

Mono Lake 3

Mono Lake - reklámkép :)

Rámjön a fotózhatnék, és úgy száz sirály kerül a memóriakártyára

Sirályok

Sirályok

Sirályok

Sirályok

Sirályok

4 USD körül tankolunk, ami kifejezetten drága (olyan 160Ft / liter akkori árakon), majd - szerencsére - egy "scenic highway" táblába futunk bele. Na, legalább ennyi szerencsénk van. "Trailereknek tilos", mondja az egyik tábla - 26% emelkedőt jelzez a másik. Ez vicces lesz! De legalább ennyi szerencsénk van: szép úton megyünk. Ránázünk a térképre: ja, hogy nekünk mindenképpen át kell menni a Sziklás-hegységen...


Haladunk felfele, gyönyörű környezetben. Megjelenik egy kevés hó az út szélén. Aztán... sok hó. Végül azt vesszük észre, hogy hófalak között autózunk - néha a két métert is meghaladja a magassága. Kiszállunk, az idő kellemes (jó 15 fok körül), és készítünk pár képet:

A 108-as úton

A 108-as úton

Hó és napsütés

Az út közben egyre szigorúbb. Forgalom nincs, szerpentin van Külön szórakoztató a következő kombináció: lefele-lefele, aztán hirtelen kanyar, aminek a szöge változik (tehát "fékfékfék!") ÉS közben meredeken felfelé fordul, szóval mire lekapom a lábam a pedálról már állunk, és gurulunk is hátrafele . Össze-vissza kapcsolgatok - még jó, hogy a fék legalább bírja, mert néha nagyon taposni kell.

Azaz... nem bírja Füstszagot érzünk, "jaj a fék!", gyorsan megállunk. Halovány füst, a felni kormos (bocs, Péter!), ez egy kicsit sok volt a betéteknek... Várunk pár percet, hogy hüljön, aztán továbbindulunk, hogy a menetszél teljesen lehűtse, én meg átállok nemfékező módba (a.k.a. "motorfék"), ahogy eddig is kellett volna. A projektet nehezíti, hogy öngyilkos mókusok mint az őrült oda-vissza rohangálnak az úton, ülnek a felezővonalon, ésatöbbi....

Az út nagyon hosszú, és végig ilyen szürnyű, ergo olyan 30-as tempót lehet menni rajta. Rerouting: nem megyünk be a parkba, megszállunk valahol a határában, és majd holnap. Bekavarodunk egy városba (talán Jamestown?), eltévedünk egy keveset (összességében egyénként igazán sohasem tévedtünk el, nem mentünk néhány mérföldnél hosszabban "feleslegesen"), aztán megyünk tovább a park irányába. Kis gondolkodás után arra jutunk, hogy ha már ma úgysem érjük el a kapukat, akkor menjünk a 49-es úton, ami hosszabb, és majd a 120-ason jövünk vissza.

Mariposa felé

Gondtalanul

Megállunk egy tónál, és rádöbbenünk, mennyire Kalifornia ez... víz, megművelt területek, az utakon autók... talán már a Golden Gate öböl vonzását is ide érezni.

Don Pedro Lake

Ide fogunk költözni! :)

Híd a Don Perdo-n

Elérünk Mariposába. Hosszú út volt a mai... szerencsére találunk egy egész kellemes, elfogadható árú Super8-at. Tolunk egy méretes pizzát a közelben, megcsodáljuk ezt a kisvárost, majd kidőlünk.

A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b212