Fagzal blogja

Elindulunk Vegas-ból. A Death Valley, vagyis a Halál Völgye felé tartunk. Igazából a cél már Észak-Kalifornia, viszont az utat megpróbáljuk érdekessé tenni, szép helyeken autózni. Útközben elhaladunk egy katonai gyakorlóbázis mellett, ahol valami UFO-t tesztelnek (nem vicc, ilyen repülő akármit látunk, meg valami hatalmas, mesterségesen(!) irányított porfelhőt - talán egy helikopter kavarja), ezt meg is próbáljuk videóra venni, de nem nagyon sikerül.

Hamar rájövünk, hogy kicsit "túlvállaltuk magunkat": a mai nap akkor is meglesz 250 mérföld, ha a Death Valley-n csak úgy áthajtunk... és persze nem csak áthajtani akarunk.



Olyan d.u. 4 felé érjük el a park határát (lehet, hogy nem pont a mellékelt térkép szerint haladtunk, hanem Beatty felől - már nem emlékszem). "Nem baj, megnézzük a Dante's Peak-et, aztán megyünk is!" A terv jó, attól eltekintve, hogy az ellenkező irányba indulunk... A Halál Völgye egyébként is meglehetősen nagy.

Megkövült dűnék

Egy POI

Portré

Portré 2.

Méretek...

Dante's Peak

Megállunk vásárolni pár apróságot (gift shop...), aztán vissza a Dante's Peak (ez egy meglehetősen magas csúcs - remek kilátást biztosít az egyébként tengerszint alatti völgyre), mert azt nem szeretném kihagyni. Félelmetes szerpentinen föl, majd letekintünk a völgyre. Wow!


Mire ott tartunk, hogy elindulunk a parkból kifele, már majdnem lement a nap. Út közben még megállunk a homokdűnéknél...

Homok a szandálban

A semmi közepén

Homokdűnék

A 190-esen tartunk Indipendence felé, miközben teljesen besötétedik. Ez igen nagy kár, mert a 190-es egy nem semmi út, igazi látványosság - lenne, ha nem lenne koromsötét minden. Áthajtunk egy-két település ("lakosság: 50 fő") mellett, mígnem elérünk Lone Pine határába, ahol megállunk egy benzinkútnál rájönni, hogy hol is vagyunk. Halálosan fáradtak vagyunk. Independence messze, megpróbálunk itt szállást keresni. Elgondolkodunk azon, hogy mekkora giganagy hegy mellett lehetünk, hiszen kitakarja a fél horizontot... csak éppen éjjel van már, nem látunk belőle semmit, csak éppen a körvonalai ígéretét.

Kiderül, hogy Lone Pine nem is egy kis hely: tele van fiatalokkal, biztosan valami iskolai szünet lehet. Valami hostel félében szállunk meg. Nagy nehezen eltámolygunk valami még nyitva tartó étteremhez, ahol berendeljük a szokásos sült krumpli + hamburger kombinációt. Egy érthetetlen beszédű fiatalember a pincér, igen szórakoztató. Reméljük, hogy tényleg beszédhibás, és nem ilyen a helyi akcentust... aztán valami helyi öreg beszól neki, hogy "mi az istent beszélsz??", mire megnyugszunk. Megisszuk az összes import sört (= kettő üveg), majd kidőlünk. Várom a reggelt, mert valószínűleg érdekes látványban lesz részünk a szobánk ablakából kitekintve...

A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b210