Fagzal blogja

Az "E! kultúrát" sokan a végtelenül kiválló (tm) és hiánypótló Napirajzból ismerik, azonban ha minden igaz, a dolognak van egy régebbi eredete is. Kissé megkoptak már emlékeim, tehát bocs, ha tévedek, de a sztori, ha jól emlékszem, a következő volt:

Az Impulzus szerkesztőségében valahol így 96-99 környékén (legalábbis jobbára - életünket a félévek és évfolyamok kalapgörbévé alakították) annak rendje és módja szerint remek kis szubkultúra alakult ki. A számtalan faszság közül egy célünk a "bazmeg" kifejezés minél gazdaságosabb tömörítése volt. Így a "bazeg", "baeg", "vazeg" (ez IRC-es hagyomány), majd "vzeg"-en keresztül jutott el ha jól emlékszem a "ve"-ig. (Megfelelően kell hangsúlyozni, ez a kulcs! Lásd még: ÜÁZZ)

Ekkoriban futottam bele édesapám egy kazettájába, aki t.i. tanárember volt, ergo voltak neki ilyen "oktatást segítő" dolgai. Az egyikbe - véletlenül - belehallgattam: első osztályosoknak a hangokról és betűkről. Idézném az anyagot:

Női hang: Az "E" betű.
(boinggg)
Férfi hang: Mondjuk hangosan az E betűt!
(szünet, majd kórusban nő+férfi)
- E! E! E!

Ezt persze reprodukáltam jeles kollégáimnak. Hamar rádöbbentünk, hogy ez a "ve"-n is túlmutat, és hogy pszeudo-igénytelenségi mozgalmunk megtalálta a "mindenféle közlés abszolút minimálisra történő csökkentésének non-plus-ultrájáját". A dolog ragadt: Galaxy mester remekbe szabott (a.k.a. neoprimitív) rajzain át beragyogta fényességével az Impulzus lapjait, majdpedig bevonult baráti körünk, illetve villanyos, valamint infós kollégáink aktív szókincsébe.

Mondjátok ti is az E! betűt!