Fagzal blogja

Elindulunk délnek, megállunk Green River-nél egy benzinkútnál, a nagy interstate mellet "a pusztában". Jó hely, Ethernet csatlakozó van az asztalok alatt a kajás részen. Tankolunk, eszünk, aztán irány tovább dél, az Arches Nemzeti Park. Közvetlenül amellett (amerikai viszonylatban értem a "közvetlenül"-t ) található Canyonsland, talán még arra is jut idő, bár az a terv, hogy Moab-ban szállunk meg este, és a másik NP-ba majd csak másnap megyünk.

Az Arches érdekes, de azért nem ez az utazásunk csúcspontja. Azt kell mondjam, Utah egy kicsit valahol egysíkú: szép, grandiózus, de végül minden ugyanúgy néz ki.

Arches NP, tipikus kép

Sorban állva

Ez a park hatalmas vörös sziklákkal, megkövült homokdűnékkel van tele, illetve itt található a híres "balanced rock" (lásd fotó), illetve egy-két természetes, hatalmas boltív-formájú szikla (felteszem innen kapta a nevét a hely). Bizonyos tekintetben "eljöttünk köveket nézni". Az időjárás eléggé zavart: fúj a szél, de süt a nap. Hol fázunk, hol melegünk van - vagy ami még rosszabb, a kettő egyszerre.

Nomen est omen...

Turista

Balanced Rock

A park tele van gyalogutakkal, először a "this is not a trail" nevűn járkálunk egy kicsit , aztán egy kicsit hosszabbat is megpróbálunk. Izzadunk, föl-le, kövek, sziklák, szél. El is fáradunk úgy másfél kilométer múlva, leülünk pihenni, hogy visszaforduljunk.

This Is Not A Trail

Tree of Madness

Perspektíva

Elég sok a látogató. Elhalad mellettünk egy idősebb házaspár, akik nálunk jobban bírják: a férfi energikusan, jókedvűen az asszony előtt lépdel. Kezében fehér bot.

Igen. Vak.

Meghatódom, és megjegyzem a jelenetet, hogy mindenképpen "blogoljam" majd: a kép olyan erős, hogy kicsit mindjárt pozitívabban gondolkodom az Emberről.


Lelépünk. Ide látszik valam hegység-féle, furcsa látványt nyújtanak a hófödte csúcsok. Látunk egy Chevrolat Impalát (ilyenkor mindig ordítani kezdek, hogy "Hállló, Chevrolet Impala?" a.k.a. Ford Fairlane).

Hálló, Chevrolet Impala?

Nomen est omen...

Arches NP, látkép

Lelépünk. Lemegyünk Moab-ba, ahol VÉGTELEN számú hotel található (Best Western-ből eleve kettő), minden lánc képviselteti magát (Day's Inn, Motel 6, Super 8, Travelodge, Quality Inn, Comfort Inn, Holiday Inn, Ramada, stb.) Gondoljuk legalább választhatunk.

Hát nem! Idefele jövet egy csomó quad-ozó meg krosszmotorozó figurát láttunk, talán valami verseny lesz, mindenesetre az ezer szálláshely mindegyike tele, egyetlen szoba sincs (esetleg egy-kettő, de aranyárban). Idegbetegek leszünk, jobb híján vissza jó 80-as tempóban Green River-be, miközben szidunk mindent.



Green River-ről még annyit, ha már így kényszerűen visszatértünk ide, hogy ahogy egy csomó hasonló Utah beli település, ez is leginkább egy ghost town-hoz hasonlít. Megszállunk egy Ramada-ban, és Texas Holdem-et nézünk. (Valahol mindig adnak Texas Holdem-et...)

Valamikor hajnal 3-ra szenvedjük csak be magunkat az ágyba. Megszáll egy kis depresszió, mert kicsit kifárasztott az elmúlt két hét rutinja: 10 körül kelés, kávéfakasztás, összepakolás, 11-re kicsekkelés, aztán vagy 100 mile vezetés, valami megnézése-körbejárása-lefotózása, majd megint vezetés (szumma 250-350 mile), este fáradtan motelkeresgélés, becsekk, másnapi útvonal megtervezése, aztán alvás... és aztán kelés, kávéfakasztás... újra az egész. Emellett otthonról is rossz híreket kaptam (munka), ami miatt egy-két órát az interneten szenvedek (és aminek eredményeképp a naplót sem írom).

Anno Page-ben az a kis megálló (egy nap világjárás-szüneteltetés) egész jó volt, így felmerül, hogy mi lenne, ha itt maradnánk pihenni, és csak egy nap múlva mennénk le Cedar City-be, unalmas freeway-es vezetéssel, de legalább gyorsan, hogy pihenhessek. Értelemszerűen akkor viszont kihagyjuk az ide nem messze (relative...) található dolgokat, mint például a Canyonsland (problémás, mert nem igazán esik útba, ráadásul oda-vissza út), vagy a Capitol Reef NP (nem tudjuk, igazából az hogy néz ki, érdemes-e megnézni, és arra dupla annyi az út), Bryce (ott meg már voltam), stb. Nem nagyon találunk megoldást, a döntést jobb híján elnapoljuk. Olyan még nem volt, hogy sehogy sem lett...

A bejegyzés közvetlen címe : http://fagzal.kepeslap.com/blog/b125